Hazudnék, ha azt állítanám, nem izgultam. Azért mégis csak azt kockáztattam, hogy ország - világ előtt lejáratom magam, kudarc esetén kiteszem magam mindenféle szidalmaknak, elvégre senki sem tudta garantálni, egyáltalán ehető lesz - e ez a szejtán sonka vagy mehet a kukába rögvest kóstolás után. A "normálisabbja" még csak nem is kommentelt, még várja, hogy "á" - t vagy "b" - t mondjak, majd csak reggel esik neki az összeállításnak. ( Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne imádnék mindenkit, aki így vagy úgy hangot adot érdeklődésének, örömének, kíváncsiságának az eredeti posztnál ;o)
No, de hogy akkor végülis a lényeggel is előrukkoljak: felvágtam!!!! Őrület, ugye? :o))) És meg is kóstoltuk, ketten ( megvártam a férjem ), mert egyedül nem mertem dönteni. Egyedül a fényviszonyok bánták ezt a késő esti főpróbát ( meg a gyomrom, ami még mindig nincs jól, kicsit sem :S, de erőt vettem magamon ), mert 22.00 - kor errefelé már nem süt be a konyhaablakon a nap, nem tudom, felétek hogy megy ez ... de azért nyugi, csináltam fotót ;o)
A házi szejtán sonka jellemzői
Az illata: csodás, markáns.
A színe: egész jó, kicsit sápadt és persze nem olyan rózsás, mint egy igazi sonkáé, de hát azt ki bánja?
Az állaga tapintásra: ruganyos, nedves, kicsit sem száraz, de persze a szejtán nem tudja meghazudtolni önmagát, kicsit gumisan ruganyos. ( Több vizet nem bírt volna el az összeállításnál, így is nagyon lágy volt a massza, féltem, hogy szétesik. ) Tetszés szerint irtó vékonyan vagy akár vastagon is szeletelhető.
Az állaga ránézésre: homogén, itt - ott tofu morzsákkal díszítve, mintha zsír pöttyök lennének benne ... no, ezt lehet, hogy mégsem kellene :P
Az íze pedig ... szerintünk nagyon finom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ízes, fűszeres, sós is és füstös is ( fúj, füstaroma, de most ez volt a legegyszerűbb eljárás ). Hangsúlyozom, aki egy rendes sonkával akarja összehasonlítani, csalódni fog, ahhoz vajmi kevés köze van az általam készített utánzatnak, de ha egy percre megfeledkezünk a róla, mármint az igaziról, nagyon kellemes élményben lesz részünk.
Hogy objektívebben fejezzem ki magam, ketten is úgy számszerűsítettük a véleményünket: 10 - ből 8,5 pontot kapott. És ez szerintem kicsit sem rossz, főleg elsőre és főleg, úgy, hogy fogalmam sem volt róla, hogy kell sonkát csinálni. ( Irulok - pirulok, de én most elég büszke vagyok magamra ... )
Azt gondolom, aki holnap reggel villámgyorsan megcsinálja a masszát, megpárolja ( csak ezt vágtuk még fel, a vízben főzttet nem! ) és megsüti, majd bedobja a pácba, hétfőn jót ebédelhet belőle, úgyhogy hajrá!!!!!!!!!!!! Szejtán sonkára fel, recept itt!
Ui.: Kíváncsi lennék azért volt - e, aki velem együtt elkezdte megcsinálni a sonkáját?
No, de hogy akkor végülis a lényeggel is előrukkoljak: felvágtam!!!! Őrület, ugye? :o))) És meg is kóstoltuk, ketten ( megvártam a férjem ), mert egyedül nem mertem dönteni. Egyedül a fényviszonyok bánták ezt a késő esti főpróbát ( meg a gyomrom, ami még mindig nincs jól, kicsit sem :S, de erőt vettem magamon ), mert 22.00 - kor errefelé már nem süt be a konyhaablakon a nap, nem tudom, felétek hogy megy ez ... de azért nyugi, csináltam fotót ;o)
A házi szejtán sonka jellemzői
Az illata: csodás, markáns.
A színe: egész jó, kicsit sápadt és persze nem olyan rózsás, mint egy igazi sonkáé, de hát azt ki bánja?
Az állaga tapintásra: ruganyos, nedves, kicsit sem száraz, de persze a szejtán nem tudja meghazudtolni önmagát, kicsit gumisan ruganyos. ( Több vizet nem bírt volna el az összeállításnál, így is nagyon lágy volt a massza, féltem, hogy szétesik. ) Tetszés szerint irtó vékonyan vagy akár vastagon is szeletelhető.
Az állaga ránézésre: homogén, itt - ott tofu morzsákkal díszítve, mintha zsír pöttyök lennének benne ... no, ezt lehet, hogy mégsem kellene :P
Az íze pedig ... szerintünk nagyon finom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ízes, fűszeres, sós is és füstös is ( fúj, füstaroma, de most ez volt a legegyszerűbb eljárás ). Hangsúlyozom, aki egy rendes sonkával akarja összehasonlítani, csalódni fog, ahhoz vajmi kevés köze van az általam készített utánzatnak, de ha egy percre megfeledkezünk a róla, mármint az igaziról, nagyon kellemes élményben lesz részünk.
Hogy objektívebben fejezzem ki magam, ketten is úgy számszerűsítettük a véleményünket: 10 - ből 8,5 pontot kapott. És ez szerintem kicsit sem rossz, főleg elsőre és főleg, úgy, hogy fogalmam sem volt róla, hogy kell sonkát csinálni. ( Irulok - pirulok, de én most elég büszke vagyok magamra ... )
Azt gondolom, aki holnap reggel villámgyorsan megcsinálja a masszát, megpárolja ( csak ezt vágtuk még fel, a vízben főzttet nem! ) és megsüti, majd bedobja a pácba, hétfőn jót ebédelhet belőle, úgyhogy hajrá!!!!!!!!!!!! Szejtán sonkára fel, recept itt!
Ui.: Kíváncsi lennék azért volt - e, aki velem együtt elkezdte megcsinálni a sonkáját?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése