Amikor az embernek sok repceolaja „jár” a lejárat felé, bármijen alkotásra kész. A repce olaj – figyeld a későbbiekben – amúgy nagyon jól állja a hőt, nem füstöl, gőzölög, ég. Máskor persze jónyers módra hevítés nélkül használjuk. Hidegen utánozhatatlan íze van neki :) Dicsőség az Úristené a repce receptjéért!
Vegyünk finom tönkölybúza lisztet – lehetőleg frissen, oxidáció nélkül a malomból – keverjük össze a kívánság szerint rizsliszttel – lehet nyers rizstej készítésből visszamaradt rizs-gipsz :) is. Ebbe használ egy csöpetnyi szódabikarbóna. Jöhet rá a forrásvíz és a repceolaj. Íme:
Arányok nincsenek, voltak a készítés idején, ám a mérésüket érzésből végeztem. Marad az együttérzés velem :) Alacsony peremű serpenyőt használjunk, és már pörkölünk is!
A türelmünk teremjen rózsát: a szelíden készített pita-palcsinta két réteggé sül, lyuktalan – mondhatjuk lyukatlannak, luktalannak is – tészta esetén a kettő közti gázképződés felfújja. A képen leeresztés után van.
Korábban készítettem a tésztáját paprikásan vagy köményesen is. Határ a fűszeres polc széle. Töltsük nyers növénnyel, salátával, vagy édes olajosmagkrémmel, például áfonyás kesudióval. Hozzá, elé vagy utána együnk sok nedveset, mert ebben vajmi kevés a nedü, testünk viszont kétharmad rész víz.
(forrás: Nyersfőve)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése